A neurodiverzitás témája egyre inkább bekerül a szervezeti kultúra párbeszédébe – de a figyelem eddig főleg a beosztottakra irányult. Pedig a vezetők között is jelentős azok aránya, akik ADHD-val élnek, és mindezt sokszor csendben kezelik, miközben a napi elvárásoknak próbálnak megfelelni.
Az ADHD-val élő vezetők sokszor kiemelkednek kreativitásban, krízishelyzetekben való döntéshozatalban és nagy képben való gondolkodásban – miközben az adminisztratív rutinok, az időgazdálkodás és a hosszabb fókusz komoly kihívást jelentenek számukra. A HR feladata nem a diagnosztizálás, hanem a támogató struktúrák megteremtése: egyértelmű prioritások, rövid visszajelzési ciklusok, rugalmas munkavégzés és rendszeres, strukturált 1:1 megbeszélések mind segíthetnek.
A pszichológiai biztonság itt nem elvont fogalom, hanem konkrét HR-feladat. Ha egy szervezetben a neurodiverzitás felvállalható, az nemcsak az érintett vezetőknek jó – az egész csapat számára biztonságosabb légkört teremt. A HR azzal teszi a legtöbbet, ha a vezetőfejlesztési programokba beépíti a neurodiverzitás-tudatosságot, és a témát kiveszi a tabu kategóriából.
