Október elsejére sok munkavállaló szembesül egy kellemetlen ténnyel: az év nagy részén át halogatott szabadságnapok most egyszerre tornyosulnak előttük. Az úgynevezett PTO-szikla (paid time off cliff) azt a jelenséget írja le, amikor a dolgozók az év végén elveszítik a fel nem használt, át nem vihető szabadságnapjaikat – és ez a nyomás egyszerre csap le sok emberre, ami kaotikus helyzetet teremt a csapatokon belül.
Az Egyesült Államokban a legtöbb vállalat „use it or lose it" elvű szabadságpolitikát alkalmaz, vagyis az év végéig ki nem vett napok egyszerűen eltűnnek. Ez egyrészt hirtelen és rossz időzítésű távolléthullámot generál, másrészt komoly munkavállalói elégedetlenséget szül. A kutatások szerint a munkavállalók közel fele nem veszi ki a teljes éves szabadságát – részben túlterhelés, részben a „pótolhatatlan vagyok" érzés miatt.
A HR-csapatok számára az év vége igazi tűzoltás lehet, ha nincs jól kidolgozott szabadságkezelési stratégia. A proaktív megközelítés – negyedéves emlékeztetők, átlátható egyenlegkövetés, vezető példamutatása – sokat segíthet. A rugalmas munkavégzés terjedésével érdemes azt is megvizsgálni, hogy a jelenlegi szabadságpolitika valóban a munkavállalói élményt szolgálja-e, vagy inkább felesleges feszültséget termel az év utolsó negyedévében.
