Egy friss kutatás egy eddig névtelen, de jól felismerhető jelenséget azonosított a teljesítményértékelési rendszerekben: a „gender criteria gap"-et. A lényege, hogy a nő és férfi vezetőkre eltérő mércét alkalmaznak a bónuszdöntéseknél. A férfi vezetők erőfeszítésükért, elköteleződésükért és potenciáljukért is részesülhetnek anyagi elismerésben, míg a nő kollégáiktól ugyanezért a jutalomért konkrét, mérhető eredmények felmutatását várják el.
A kutatók hangsúlyozzák: ez az eltérés nem feltétlenül tudatos diszkrimináció eredménye. A döntéshozók sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy különböző kritériumokat alkalmaznak. A jelenség mégis szisztematikusan hátrányos helyzetbe hozza a nő vezetőket – különösen a karrierjük korai szakaszában, ahol a potenciál és az elköteleződés értékelése meghatározó a béremelkedés és az előléptetés szempontjából.
HR-szemszögből ez egy közvetlen beavatkozási pontot jelent: a bónusz- és teljesítményértékelési folyamatok felülvizsgálata nem opcionális feladat, ha egy szervezet komolyan gondolja az esélyegyenlőséget. A megoldás nem a kritériumok eltörlése, hanem azok explicitté és egységessé tétele – nemtől, kortól és háttértől függetlenül. A HR feladata, hogy ezt a strukturált keretet felépítse, és a döntéshozókat erre a tudatosságra nevélje.
