Brit munkavállalók körében rekord alacsony szintre esett az állással való elégedettség – derül ki egy friss elemzésből. A kutatás azt mutatja, hogy a dolgozók egyre nagyobb frusztrációval tekintenek a munkahelyükre, és egyre kevesebben vállalják azt a pluszt, amit korábban természetesnek vettünk: a túlórát, az extra elkötelezettséget, az önként vállalt feladatokat.
A vizsgálat egy növekvő szakadékot azonosított: azt a tátongó rést, ami a munkavállalók elvárásai és a munkáltatói valóság között húzódik. Ez különösen két területen éles – a bérezésnél és a rugalmas munkavégzésnél. A válaszadók úgy érzik, sem a fizetésük nem tükrözi a hozzájárulásukat, sem a munkaidő-beosztásuk nem igazodik az élethelyzetükhöz. Ahol ez a kettő egyszerre hiányzik, ott az elkötelezettség szinte nullára csökken.
HR-szempontból ez egy komoly figyelmeztető jel. Az extra mérföld – az angol szakzsargonban „going the extra mile" – nem parancsra születik, hanem a munkavállalói élmény természetes mellékterméke. Ha a dolgozók nem érzik, hogy megbecsülik őket, az első dolog, amit visszavesznek, pontosan ez az önkéntes többlet. A szervezeteknek most nem motivációs tréningekre, hanem alapvető feltételek újragondolására van szükségük: valós bérezési versenyképességre és rugalmas munkavégzési keretek kialakítására.
