Vannak mondatok, amelyek ártatlannak tűnnek, mégis szervezeti szinten rombolnak. A „majd kitaláljuk" az egyik legköltségesebb ilyen mondat a HR-ben – mert amit nem mérünk, azt nem is menedzseljük. A szerep-, elvárás-, karrierút- és döntési körök körüli bizonytalanság lassan, de biztosan koptatja a munkavállalói elkötelezettséget és a pszichológiai biztonságot.
A cikk négy ambiguitástípust azonosít, amelyeket a HR-csapatok még mindig nem mérnek rendszeresen: a szerepbizonytalanságot (ki miért felelős), az elvárás-ambiguitást (mi számít sikernek), a karrierút-homályt (merre vezet az út) és a döntési bizonytalanságot (ki dönthet miről). Mindegyik típus konkrétan mérhető lenne – kilépési interjúkkal, pulzusfelmérésekkel, strukturált visszajelzéssel –, de a legtöbb szervezet nem teszi ezt következetesen.
A HR feladata nem az, hogy minden kérdésre azonnal választ adjon – hanem az, hogy a bizonytalanságot láthatóvá és kezelhetővé tegye. A tehetségmegtartás szempontjából a legnagyobb kockázat nem a rossz válasz, hanem a válasz hiánya. Aki ezt felismeri, az stratégiai előnyre tesz szert a munkaerőpiacon.
