A tartós nyomás alatt dolgozó felsővezetők egyre kevésbé tudnak valódi vezetői szerepet betölteni – nem azért, mert hiányzik a kompetenciájuk, hanem mert az operatív feladatok, a meetinglavina és a folyamatos döntéskényszer felemésztik az idejüket. Ez nem egyéni teljesítményprobléma, hanem szervezeti kapacitáshiány, amelyet a HR-nek kell felismernie és kezelnie.
Három megközelítés bizonyult hatékonynak a tehermentesítésben. Az első a döntési struktúrák újratervezése: pontosan meghatározni, mely döntéseket kell valóban a top menedzsmentnek meghoznia, és melyeket lehet lejjebb delegálni. A második a találkozók és riportok radikális racionalizálása – sok esetben a vezetői idő 40-50 százalékát eszik fel olyan egyeztetések, amelyek nem igénylik a csúcsvezetői jelenlétet. A harmadik eszköz a belső HR-támogatás: stratégiai sparring partner szerepben, nem adminisztratív kiszolgálóként.
HR-szemszögből ez a téma azért kritikus, mert a felsővezető kiégése vagy kapacitáshiánya az egész szervezetre kiterjedő hatással jár. A HR feladata nem az, hogy elnézze a struktúrális problémát, hanem hogy aktívan beavatkozzon: elemezze a vezetői időfelhasználást, azonosítsa a felesleges terheket, és javaslatokat dolgozzon ki a fenntartható működésre. A kapacitás védése maga is leadership-funkció.
