A 2026-os FIFA-világbajnokság az Americas három országában zajlott, és kivételes közönségsikert aratott. Skót szurkolók itták fel Boston készleteit, norvégok mutatták meg az evezés tudományát, és az egész világ felfedezte az amerikai benzinkutak és ranch dressing iránti rajongást. De a futballláznak van egy kevésbé szórakoztató mellékhatása is: a munkahelyeken felszínre törő nemzeti eredet alapján elkövetett zaklatás.
Az amerikai munkajog – konkrétan a Title VII – tiltja a nemzeti eredeten alapuló hátrányos megkülönböztetést és zaklatást. Egy nagy sporteseményen kirobbant indulatok azonban könnyen átszivárognak az irodába: gúnyos megjegyzések, sztereotip viccek, és a „csak vicc volt" jellegű kommentek mind zaklatásnak minősülhetnek, ha azok célpontja kellemetlenül érzi magát miattuk. A jogi kockázat valós, és a munkáltatói felelősség sem kérdéses.
A HR-eseknek nem kell betiltani a focibeszélgetéseket – de érdemes proaktívan emlékeztetni a csapatokat a zaklatásra vonatkozó belső szabályokra, különösen nagy sportesemények idején. Egy rövid figyelemfelhívó üzenet, egy frissített képzés vagy egy nyílt csapatkommunikáció elegendő lehet ahhoz, hogy a lelkesedés ne váljon jogi problémává. A szervezeti kultúra védelme nem ér véget a meccs lefújásakor.
