Tajvan minimálbére hamarosan átlépi a szimbolikus 30 000 tajvani dolláros határt: a munkaügyi tanács jóváhagyta a 4,745%-os emelést, amely 2025 januárjától lép életbe. A döntés nem volt konfliktusmentes – a munkavállalói és munkáltatói oldal hosszasan vitatkozott arról, hogy az AI-vezérelt gazdasági növekedés nyereségéből milyen arányban részesedjenek a dolgozók.
Tajvan az elmúlt években az AI és félvezető-ipar egyik globális központjává vált, ami erőteljes GDP-növekedést hozott, de a bérek nem feltétlenül követték ezt az ütemet. A szakszervezetek magasabb emelést követeltek, arra hivatkozva, hogy a termelékenységnövekedés nagy részét a tőke, nem a munka zsebeli be. A munkáltatói szövetségek a versenyképességre és az inflációs nyomásra hivatkoztak. A végül elfogadott kompromisszum közepes emelést jelent, amely mindkét fél számára elfogadható volt.
A tajvani eset jól illusztrálja azt a globális feszültséget, amely az AI-boom és a bérarányosság körül kialakult. HR-szemszögből ez a vita nem marad meg a politika szintjén: a szervezeteknek is el kell dönteniük, hogyan osztják meg az automatizálásból és mesterséges intelligenciából eredő termelékenységnyereséget a munkavállalókkal. Az átlátható javadalmazási politika és a munkavállalói részvétel egyre inkább a tehetségmegtartás kulcstényezőjévé válik.
