Németországban egyre több aktív munkavállaló kerül szembe azzal a helyzettel, hogy párhuzamosan kell teljesítenie a munkahelyi elvárásokat és egy hozzátartozó gondozását. Ez nem jövőbeli kockázat – már most is meghatározó valóság, és a demográfiai trendek alapján az érintett munkavállalók száma tovább nő. Egy friss felmérés szerint a dolgozók több mint fele számít rá, hogy élete valamely pontján aktív gondozói szerepbe kerül.
A probléma strukturális: a munkavállalók többsége úgy érzi, hogy jelenlegi munkaköre nem teszi lehetővé a gondozói feladatok és a munkavégzés összeegyeztetését. A tervezett német gondozási reform sem hoz érzékelhető enyhülést, mivel elsősorban az ellátórendszert érinti, nem a munkáltatói rugalmasságot. Ez azt jelenti, hogy a megoldás terhe nagyrészt a szervezetekre hárul.
HR-szemszögből ez konkrét beavatkozási pontokat jelent. A rugalmas munkavégzés – beleértve az otthoni munkát, a csökkentett munkaidőt és az egyéni menetrend-megállapodásokat – alapfeltétel, de önmagában nem elég. A HR-nek érdemes gondozói tanácsadást, mentálhigiénés támogatást és a vezető-munkavállaló párbeszédet segítő eszközöket is beépíteni a munkavállalói élmény rendszerébe. Aki ezt ma megteszi, holnap lojalitást és alacsonyabb fluktuációt arat.
