Egy friss svéd kutatás rávilágított arra, hogy a nemek közötti bérszakadék egyik fontos hajtóereje a tárgyalási magatartás különbsége. A vizsgálat szerint a férfiak szignifikánsan nagyobb arányban használják a külső állásajánlatokat béremelési tárgyalásokon, mint a nők – és ez közvetlenül befolyásolja a végső fizetési szintet.
A kutatók svéd munkaerő-piaci adatokat elemeztek, és azt találták, hogy ahol a bérezés egyéni alku kérdése, ott a nők strukturálisan hátrányba kerülnek. Ennek hátterében nem feltétlenül alacsonyabb tárgyalási képesség áll, hanem az, hogy a nők kisebb valószínűséggel kapnak – vagy keresnek aktívan – versengő ajánlatokat, és kevésbé hajlandók azokat tárgyalási eszközként bevetni, részben a visszahatástól való félelem miatt.
HR-szemszögből ez az eredmény egyértelmű üzenetet hordoz: az egyéni alkun alapuló bérezési rendszerek fenntartják a nemek közötti egyenlőtlenségeket, még ott is, ahol szándékosan senki sem diszkriminál. A megoldás strukturált, átlátható bérsávok és rendszeres belső fizetési auditok bevezetése – olyan keretek, amelyekben a tárgyalási készség helyett a teljesítmény és a piaci értéke a pozíciónak határozza meg a fizetést.
