Az elmúlt két évtizedben a munkáltatói juttatási verseny új szintre lépett. Ingyenes ebéd, edzőterem, wellbeing-appok, rugalmas munkavégzés, home office-keretrendszerek – a lista végtelen. A szándék nemes volt: ha a munkavállalók elégedettebben érzik magukat, jobban teljesítenek és tovább maradnak. A valóság azonban egyre inkább ellentmond ennek az egyenletnek.
A kutatások azt jelzik, hogy a juttatások mennyisége és az elköteleződés szintje között nincs lineáris összefüggés. Sőt, bizonyos esetekben a túlzott „gondoskodás" éppen azt az üzenetet közvetíti, hogy a szervezet vásárolni akarja a lojalitást, nem megdolgozni érte. A munkavállalók – különösen a fiatalabb generációk – egyre inkább értelem, autonómia és fejlődési lehetőség után kutatnak, nem pénteki pizzaparty után.
HR-szempontból ez szemléletváltást követel. A munkavállalói élmény nem juttatáscsomagok összessége, hanem a napi munkavégzés minősége: van-e pszichológiai biztonság, kap-e az ember értelmes visszajelzést, látja-e, hogyan illeszkedik munkája a nagyobb képbe. Aki ezt megérti, az abbahagyja a „még több" versenyt, és elkezd a valódi kapcsolódás feltételeit megteremteni.
