Sok CHRO küzd ugyanazzal a dilemmával: érzi, hogy stratégiai értéket tudna hozzáadni az üzleti döntésekhez, de a cég nem kéri fel erre. A meghívót azonban a legjobb HR-vezetők nem várják meg – ők maguk teremtik meg a lehetőséget. Az operatív és a stratégiai működés közötti távolság ugyanis sokkal kisebb, mint amilyennek látszik: sokszor egyetlen proaktív lépés választja el egymástól a kettőt.
A stratégiai CHRO-k jellemzően három területen lépnek előre önállóan. Először is üzleti nyelven kommunikálnak: nem HR-mutatókban, hanem bevételben, kockázatban és növekedési potenciálban gondolkodnak. Másodszor adatvezérelt érveket hoznak – a munkavállalói adatok üzleti döntések alapjává válnak a kezükben. Harmadszor nem megoldásokra várnak, hanem kérdéseket tesznek fel: miért veszítjük el a legjobb embereket, mi akadályozza a teljesítményt, hol vannak a szervezeti veszteségek? Ez a fajta kíváncsiság és bátorság emeli a HR-t valódi üzleti partnerré.
HR-szempontból az üzenet egyértelmű: a befolyás nem pozícióból fakad, hanem cselekvésből. Azok a HR-vezetők, akik stratégiai szerepet akarnak, nem várhatnak arra, hogy valaki meghívja őket a döntési folyamatba. Aktívan kell bekapcsolódniuk, hitelesnek kell lenniük az üzleti kérdésekben, és következetesen kell megmutatniuk, hogy a HR-döntések közvetlen hatással vannak a szervezeti eredményekre. A meghívó nem jön magától – ki kell érdemelni.
