Németországban egyre több vállalat csökkenti vagy megszünteti a szakmai képzési programjait – jellemzően költségcsökkentési nyomás hatására. Ez a döntés első ránézésre logikusnak tűnik, de a munkaerőhiánnyal küzdő piacokon komoly stratégiai hibának bizonyul. Miriam Schöpp, a Personalwirtschaft kolumnistája egyértelműen fogalmaz: aki ma nem képez, az holnap drágábban vesz fel – ha egyáltalán talál megfelelő jelöltet.
A képzés minőségét alapvetően meghatározza az oktatók elkötelezettsége és felkészültsége. Sok cégnél azonban az oktatói szerepkört alulértékelik: nincs megfelelő státusz, nincs elegendő idő, nincs szakmai fejlődési lehetőség. Az eredmény: a fiatal munkavállalók gyorsan átlátják, hogy a képzési program csupán formális kötelezettség, nem valódi befektetés beléjük – és ennek megfelelően viszonyulnak a munkáltatójukhoz is.
HR-szemszögből a szakmai képzés nem szociális felelősségvállalás, hanem tehetségpipeline-stratégia. Azok a szervezetek, amelyek komolyan veszik az oktatók fejlesztését, elismerését és terhelhetőségét, lényegesen jobb megtartási mutatókat érnek el a fiatal korosztályban. A képzési program minősége az employer brand egyik legláthatóbb üzenete – különösen ott, ahol a fiatalok egymás között is megosztják a tapasztalataikat.
