A brit kormány aktívan ösztönzi az AI-eszközök szélesebb körű bevezetését a közszférában, de egy belső kísérlet kellemetlen igazságot hozott felszínre: a köztisztviselők jelentős része titkolja, hogy mesterséges intelligenciát vesz igénybe a munkájához. Az ok egyszerű – félnek, hogy kollégáik és vezetőik kevésbé tartják majd kompetensnek őket, ha kiderül, hogy egy algoritmus segített a munkájukban.
A kísérlet adatai szerint az AI-használatból fakadó produktivitásnövekedés korántsem egyenletes: egyes munkakörökben jelentős hatékonyságjavulást mértek, máshol minimális változást tapasztaltak. Ráadásul az eszközökhöz való hozzáférés és a digitális kompetenciák szintje is erősen szórt a különböző részlegek között. A stigma azonban az egész szervezetre kihat – ha a dolgozók nem osztják meg egymással az AI-tapasztalataikat, a tudás nem tud terjedni.
Ez a jelenség HR-szempontból komoly szervezeti kultúra-kérdést vet fel. A pszichológiai biztonság hiánya megakadályozza, hogy az innovációs potenciál valóban kiaknázódjon. Ha a munkavállalók büntetést várnak az új eszközök használatáért – még ha csak szimbolikus, reputációs büntetést is –, a digitális transzformáció elakad. A megoldás nem több szabályozás, hanem nyílt, ítéletmentes kultúra és vezető által modellezett AI-használat.
