A remote work elterjedésével egyre több olyan munkaviszony jön létre, amelyben a munkavállaló és a munkáltató különböző országokban – vagy akár csak különböző tagállamokban és tartományokban – tartózkodik. Egy brit kolumbiai székhelyű könyvelő esete most éles kérdést vet fel: ha valaki kanadai otthonából dolgozik egy amerikai cégnek, és jogtalanul bocsátják el, melyik jogrendszer szabályai szerint kérhet jogorvoslatot?
Az érintett munkavállaló brit kolumbiai bíróság előtt szeretné érvényesíteni jogait, míg az ohiói munkáltató ragaszkodik ahhoz, hogy az ügyet az Egyesült Államokban kell tárgyalni. A döntés nem csupán ezt az egy esetet érinti: a határokon átnyúló remote munkaviszonyok száma az elmúlt években drámaian megnőtt, és a joghatósági kérdések rendezése sok esetben elmaradt a gyakorlati valóságtól.
HR-szemszögből az ügy komoly figyelmeztetés. Azok a szervezetek, amelyek külföldi munkavállalókat foglalkoztatnak távolról – akár tudatosan, akár egy-egy ad hoc megállapodás eredményeként –, jogszabályi kockázatot vállalnak, ha nem rendezik előzetesen a joghatóság és az alkalmazandó jog kérdését. A munkavállalói élmény szempontjából is alapvető: a bizonytalanság és a jogi kiszolgáltatottság érzése tartósan rombolja a bizalmat és az elköteleződést.
