Egy kanadai raktárban dolgozó munkavállalót, aki harminc éve töltötte be pozícióját, azért bocsátottak el, mert nem érte el a vállalat által előírt 95 százalékos produktivitási célszámot az áruk összeválogatásában és rakodásában. A munkás vitatta az elbocsátást, az ügy döntőbírósági eljárásba torkollott, ahol a bíró végül a munkavállaló javára döntött, és elrendelte visszahelyezését.
A vállalat a 95 százalékos teljesítménystandardot kötelező minimumként alkalmazta, és az elbocsátást ezen mérőszám tartós elmaradásával indokolta. A döntőbíró azonban figyelembe vette a hosszú szolgálati időt, a korábbi munkavégzés minőségét és a körülmények összességét. A döntés értelmében a merev számszerű célok önmagukban nem alapozzák meg az azonnali elbocsátást, különösen nem közel három évtizedes munkaviszonynál.
HR-szemszögből az eset arra figyelmeztet, hogy a teljesítménymenedzsment rendszereknek arányosnak és kontextusérzékenynek kell lenniük. A csak számokra alapozott értékelési mechanizmusok jogi kockázatot hordoznak, ha figyelmen kívül hagyják a munkavállalói előzményeket és a teljesítmény-visszaesés lehetséges okait. A fokozatos beavatkozás, a coaching és a dokumentált visszajelzés egyaránt fontos a jogszerű elbocsátási folyamatban.
