Egy többkultúrás rezilienciakutatás második szakasza most a szervezeti szintre fókuszál — és az eredmények nem kényelmesek. A kutatók szerint az a szervezet, amelyik minden válságra talál egy korábbi precedenst, valójában figyelmeztető jeleket mutat. A rutinszerű problémamegoldás ugyanis azt jelzi, hogy a rendszer még nem találkozott igazán ismeretlen kihívással — és ezért nincs felkészülve rá.
A vizsgált szervezetek közül azok bizonyultak valóban rugalmasnak, amelyek tudatosan építettek strukturált bizonytalanságot a működésükbe: új piacokat próbáltak ki, ismeretlen csapatösszetételekkel dolgoztak, és nem büntették a sikertelen kísérleteket. A stabilitás paradoxona az, hogy minél zártabb és kiszámíthatóbb egy rendszer, annál törékennyé válik az első valóban új sokkhatásnál.
HR-szempontból ez azt jelenti, hogy a pszichológiai biztonság és a kísérletező kultúra nem luxus, hanem szervezeti immunrendszer. A HR-nek aktív szerepe van abban, hogy a tanulás ne csak szlogenje legyen a cégnek, hanem strukturáltan beépüljön a folyamatokba — rotációval, keresztfunkcionális projektekkel és olyan visszajelzési rendszerekkel, amelyek a kudarcból is tudást csinálnak.
