Egy friss kutatás megcáfolja azt a közkeletű feltételezést, miszerint a latino munkavállalók alulreprezentáltsága a vezetői szinteken elsősorban utánpótlás-probléma. Az adatok más képet mutatnak: a latin-amerikai hátterű dolgozók megfelelő arányban vannak jelen a belépő és középszintű pozíciókban – a törés a középvezetőből a felsővezetőbe való átmenetkor következik be.
A kutatók ezt „konverziós résnek" nevezik. Ez azt jelenti, hogy hiába épül ki egy erős latin-amerikai tehetségbázis, a szervezetek nem konvertálják ezeket a munkatársakat felső vezetői szerepekre – annak ellenére, hogy a kompetencia és a tapasztalat megvan. A mögöttes okok között szerepelnek a nem formalizált mentori kapcsolatok hiánya, a szponzori kultúra egyenlőtlenségei és a teljesítményértékelési torzítások.
HR-szemszögből ez az eredmény komoly üzenetet hordoz: a sokszínűségi programok hatékonyságát nem elég a belépési szinten mérni. A szervezeteknek végig kell követniük a tehetségeket a karrierúton, és aktívan azonosítaniuk kell, hol és miért akad el az előléptetési folyamat. Az előrelépési döntések átláthatósága, a strukturált szponzori programok és a tudatos utódlástervezés együtt tudják csak bezárni ezt a rést.
