Kanada az elkövetkező években történelmi léptékű infrastrukturális beruházásokra készül: energetikai, közlekedési és lakhatási projektek összesített értéke elérheti a 670 milliárd dollárt 2030-ig. A pénz – legalábbis papíron – megvan. A valódi kérdés az, hogy lesz-e elég szakember a tervek végrehajtásához. A közgazdászok és iparági elemzők egyre hangosabban figyelmeztetnek: a munkaerőhiány komolyan veszélyezteti a boom sikerét.
A kanadai építőipar már most is krónikus szakemberhiánnyal küzd: az elöregedő munkáserő, az alacsony utánpótlási arány és a bevándorlási politika változásai együttesen szűkítik a rendelkezésre álló munkáskínálatot. Az ipari szakmák – hegesztők, villanyszerelők, nehézgép-kezelők – különösen kritikus hiányszakmák. Az egyes tartományokban eltérő a helyzet, de a nyugati régiókban a legnagyobb a nyomás.
HR-szempontból ez a helyzet sürgős beavatkozást igényel: a vállalatok nem engedhetik meg maguknak, hogy passzívan várják a munkaerőt. Proaktív toborzási stratégiák, szakmai átképzési programok, a meglévő munkavállalók megtartása és a bevándorló munkavállalók integrációjának felgyorsítása mind elengedhetetlen lesz. Aki most fektet a tehetségmenedzsmentbe és a munkáltatói márkába, az 2030-ban versenyelőnnyel zárja a projekcióit.
