Az ázsiai munkaerőpiacon egyre élesebb feszültség alakul ki az irodai dolgozók és az úgynevezett kulcsmunkások – azaz a fizikai, egészségügyi, logisztikai és kereskedelmi szektorban dolgozók – között a tanulási és fejlődési lehetőségek terén. Egy friss felmérés szerint ez utóbbi csoport tagjai rendszeresen kimaradnak azokból a képzési programokból, amelyeket a munkáltatók egyébként biztosítanak.
A kutatás adatai azt mutatják, hogy a kulcsmunkások jelentős hányada soha nem kap strukturált fejlesztési lehetőséget, miközben a munkaerőhiány és a digitalizáció éppen ezekben az ágazatokban teremti a legnagyobb készséghiányt. A munkáltatók sokszor nem szándékosan hagyják ki őket, hanem egyszerűen nem gondolják végig, hogy a hagyományos képzési formátumok – például online tanfolyamok vagy workshopok – nem elérhetők azok számára, akik nem ülnek egész nap számítógép előtt.
HR-szemszögből ez komoly szervezeti kockázat: ha a fejlesztési befektetések következetesen kihagynak egy munkavállalói csoportot, az egyenlőtlenség és az elkötelezettség hiánya elkerülhetetlen. A megoldás nem feltétlenül drága – mobilbarát mikroképzések, műszak alatti rövid tréningek vagy mentorprogramok mind hatékonyan megszólíthatják ezt a réteget. A HR-csapatoknak most kell átgondolniuk, kit érnek el valójában a fejlesztési programjaik.
