A PwC friss globális felmérése egy aggasztó ellentmondást tárt fel a munkaerőpiacon: miközben a dolgozók többsége önbizalommal tekint a készségfejlesztésre, a szervezetek nagy része nem biztosítja a szükséges tanulási feltételeket. A kutatás szerint egy ún. „kétpályás munkaerőpiac" alakul ki, ahol az önállóan fejlődni képes munkavállalók egyre jobban leszakítják azokat, akik nem jutnak megfelelő L&D-támogatáshoz.
A felmérés különösen élesen mutatja a Z generáció helyzetét. Ők azok, akik a legkevésbé biztosak abban, milyen készségekre lesz szükségük a következő években – miközben a gyorsan változó technológiai környezet éppen tőlük várná a legnagyobb rugalmasságot. Az idősebb kollégákhoz képest a fiatalabb munkavállalók kevésbé kapnak strukturált fejlesztési lehetőségeket, és kevésbé érzik, hogy a szervezet aktívan befektet a karrierjükbe.
HR-szemszögből ez a kutatás komoly figyelmeztető jel. A tanulási és fejlesztési stratégiák nem lehetnek egységesek: a különböző generációk eltérő támogatási formákat igényelnek. Ha egy szervezet csak a „motivált, önfejlesztő" dolgozókra épít, és nem tesz semmit a leszakadók felzárkóztatásáért, a tehetségmenedzsment-réseket nem tölti be – és ezek a rések előbb-utóbb üzleti kockázattá válnak. A fejlesztési kultúra ma már nem bónusz, hanem alap.
