A HR-tech piac átalakul, méghozzá sokkal gyorsabban, mint azt a legtöbb szervezet érzékeli. Az AI-alapú funkciók beépülnek a toborzási, teljesítményértékelési és bérszámfejtési rendszerekbe – sokszor úgy, hogy a HR-csapatok erről csak a bevezetés után szereznek tudomást. A szállítók frissítenek, az algoritmusok változnak, a munkafolyamatok átrendeződnek.
A probléma nem csupán technikai: arról szól, hogy kinek van döntési súlya a HR-rendszerek fejlesztésében. Számos vállalatnál az IT vagy a pénzügyi osztály vezeti a tech-stack tárgyalásokat, miközben a HR csak felhasználói szerepben jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy az embermenedzsment szempontjai – munkavállalói élmény, adatvédelem, méltányosság – másodlagos szemponttá válnak a funkcionális és költséghatékonysági érvek mögött.
A HR-vezetők most tehetnek a legtöbbet azért, hogy visszaszerezzék a beleszólást. Ez azt jelenti: aktívan részt vesznek a szállítói tárgyalásokon, megértik az AI-funkciók működési elvét, és megkérdőjelezik azokat a fejlesztéseket, amelyek emberi szempontból kockázatot hordoznak. A technológia formálja a munkavállalói élményt – aki ezt a folyamatot kívülről nézi, az lemond a szervezeti kultúra egyik legfontosabb befolyásolási eszközéről.
