Minden üres pozíció láthatatlan veszteséget termel: a csapat alulteljesít, a vezető kompenzál, vagy egy projekt nem tud elindulni. Valentin Pouillart, a területen tapasztalt toborzási vezető szerint a probléma gyökere nem az, hogy nehéz jelölteket találni – hanem az, hogy a legtöbb szervezet még mindig reaktívan toboroz. Amíg nincs nyitott álláshirdetés, addig nincs keresés sem.
Pouillart megközelítése ezzel szemben a folyamatos jelöltkapcsolat-építésre épít. Az ő modelljében a toborzó nem vár az igényre, hanem előre feltérképezi a piacot, azonosítja a kulcspozíciókra alkalmas profilokat, és folyamatosan ápolja a kapcsolatot a potenciális jelöltekkel. Ez nemcsak gyorsabb betöltést eredményez, hanem minőségi jelölteket is hoz – olyan embereket, akik egyébként nem reagálnának egy hirtelen megjelenő hirdetésre.
HR-szemszögből ez a szemléletváltás különösen fontos a jelenlegi munkaerőpiacon, ahol a legjobb jelöltek ritkán aktív álláskeresők. A talent pipeline kiépítése stratégiai befektetés: időt és energiát igényel előre, de drasztikusan csökkenti a betöltési időt és az üres pozíciókból fakadó szervezeti veszteséget. A proaktív toborzás ma már nem versenyelőny – hanem alap.
