A munkahelyi mentális egészség diskurzusa az elmúlt években sokat fejlődött – de egy csoport még mindig szinte láthatatlan marad benne: a férfi munkavállalók. A francia munkaerőpiacon végzett kutatások és megfigyelések egyértelműen mutatják, hogy a férfiak jelentősen alulreprezentáltak a segítségkérők között, miközben a kiégés, a szorongás és a depresszió őket is ugyanúgy érinti. A különbség nem a szenvedés mértékében van, hanem abban, hogy ki meri felvállalni.
A háttérben évtizedes – sőt generációs – elvárásrendszer húzódik meg: a férfiaktól erőt, kontrollt és megoldóképességet várnak, nem sebezhetőséget. Ez az internalzált nyomás különösen erős a vezetői pozíciókban, ahol a gyengeség megmutatása karrierkockázatnak tűnik. Az eredmény: sokan nem kérnek segítséget, amíg a helyzet kritikussá nem válik – és addigra a munkáltatónak is sokkal nehezebb beavatkozni.
A HR-nek nem kell megvárnia, amíg a társadalmi normák maguktól megváltoznak. Konkrét lépések sokat tehetnek: olyan kommunikációs kampányok, amelyek férfi szerepmodelleket is megmutatnak a mentális egészség témájában, bizalmas és anonim segítségkérési csatornák, valamint vezető képzések, amelyek a pszichológiai biztonság megteremtésére is kiterjednek. Az inkluzív munkavállalói élmény nemcsak nemek közötti egyenlőség kérdése – hanem alapvetően befolyásolja a szervezet teljesítményét és megtartóerejét.