Az AI munkahelyi alkalmazásáról szóló viták szinte kivétel nélkül a „bizalom" fogalmára épülnek: bízunk-e az AI-ban, elfogadjuk-e a döntéseit, hagyjuk-e, hogy befolyásolja a munkánkat? Quentin Millington azonban egy alapvető kategóriahibára hívja fel a figyelmet: a bizalom emberi kapcsolatokban értelmezhető fogalom, és helytelen azt rendszerekre alkalmazni.
A szerző érvelése szerint az AI nem érdemel és nem is igényel bizalmat – helyette megbízhatóságot kell tőle elvárni. A különbség nem szemantikai: a bizalom szubjektív és érzelmi töltetű, a megbízhatóság viszont mérhető, ellenőrizhető és javítható. Egy AI-rendszer vagy konzisztensen és átláthatóan működik adott feltételek között, vagy nem – és ez objektívan vizsgálható.
HR-szemszögből ez a megközelítés komoly gyakorlati következményekkel jár. Az AI-eszközök bevezetésekor nem azt kell megkérdeznünk a munkatársaktól, hogy „bíznak-e" az algoritmikusban, hanem azt kell megmutatnunk, hogy a rendszer mikor, milyen feltételek mellett és milyen korlátok között megbízható. Ez csökkenti a szorongást, növeli az elfogadást, és megalapozottabb döntéshozatalt tesz lehetővé – mind szervezeti, mind egyéni szinten.
