Az Egyesült Királyságban életbe lépett az első munkanapjától járó törvényes táppénj (Statutory Sick Pay – SSP), és ez alapjaiban írja át a hiányzáskezelés játékszabályait. A munkáltatók körében régóta népszerű Bradford-faktor – amely a rövid, ismétlődő hiányzásokat súlyozza – önmagában alkalmazva ma már komoly kockázatot jelent, amelyet sokan még nem mértek fel teljesen.
A Bradford-faktor matematikailag egyszerű: a hiányzási epizódok számának négyzetét megszorozzák a hiányzott napok összegével. Minél magasabb az érték, annál nagyobb figyelmet kap a munkavállaló. A probléma ott kezdődik, amikor a munkáltató ezt az egyetlen számot használja fegyelmi vagy elbocsátási döntések alapjaként – anélkül, hogy az egyéni körülményeket, krónikus betegségeket vagy a fogyatékossággal kapcsolatos összefüggéseket vizsgálná. Az SSP kiterjesztése várhatóan növeli a rövid hiányzások számát, ami mechanikusan emeli a Bradford-pontszámokat is.
HR-szemszögből itt az ideje felülvizsgálni a hiányzáskezelési politikákat. A Bradford-faktor hasznos figyelmeztető jelzés lehet, de soha nem lehet az egyetlen döntési szempont. A munkáltatóknak átfogó, kontextusérzékeny megközelítésre van szükségük, amely figyelembe veszi a pszichológiai biztonságot, az egészségügyi hátteret és a törvényi kötelezettségeket – különben a diszkriminációs perek valós kockázatával szembesülnek.
