A 2020-as Bostock v. Clayton County döntés óta az amerikai bíróságok folyamatosan értelmezik, pontosan hol húzódik a diszkrimináció határa szexuális orientáció kérdésében. Egy leszbikus munkavállaló nemrég azzal érvelt, hogy munkáltatójának termékenységi juttatási rendszere – amely különbséget tesz az asszisztált reprodukció igénybevételének módja alapján – szexuális orientáció szerinti hátrányos megkülönböztetést valósít meg. A szövetségi bíróság végül elutasította a keresetet.
A döntés értelmében a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a juttatási rendszer közvetlenül a szexuális orientációja miatt kezelte őt kedvezőtlenebbül – a Bostock-teszt elvárásainak megfelelően. A bíróság megállapította, hogy a juttatási feltételek nem kifejezetten a szexuális orientációra, hanem az orvosi körülményekre vonatkoznak, így azok semleges szempontok alapján differenciálnak. A logika finomságai azonban nem teszik egyértelművé a határokat a jövőre nézve.
HR-nézőpontból ez az eset egy egyre égetőbb kérdést tesz láthatóvá: a befogadó juttatási rendszer nem csupán erkölcsi elvárás, hanem jogi kockázatkezelési kérdés is. Azoknak a vállalatoknak, amelyek termékenységi vagy reprodukciós juttatásokat kínálnak, érdemes jogi szakértővel átvizsgálni, hogy a feltételek valóban semlegesek-e minden munkavállalói csoport számára – mert egy rosszul megírt policy könnyen pereskedés alapjává válhat.
