Az AI-eszközök munkahelyi elterjedése látványos ütemben zajlik, ám a tényleges felhasználási mélység elmarad a várakozásoktól. Több friss felmérés is rámutat arra, hogy a munkavállalók döntő többsége – még ha rendelkezésre áll is számukra az eszköz – alapszintű, egyszerű feladatokra használja az AI-t: szövegek összefoglalására, e-mailek megfogalmazására vagy gyors keresésre. A transzformatív, valóban komplex alkalmazások egyelőre marginálisak.
A kutatások szerint a dolgozók közel 80 százaléka elsajátított valamilyen AI-eszköz alapvető kezelését, de csupán töredékük – nagyjából 20 százalék – lépett túl a kezdő szinten. A vállalatok sokat fektetnek be az eszközök licencelésére és bevezetésére, miközben az alkalmazottak képzésére, az AI-kompetencia valódi mélyítésére fordított idő és energia messze elmarad a szükségestől. Az olló tehát nyílik: az infrastruktúra megvan, a tudás hiányzik.
A HR szakma számára ez egyértelmű jelzés: az AI-stratégia önmagában nem elég. A szervezeteknek strukturált tanulási utakat, valódi gyakorlati fejlesztési lehetőségeket és pszichológiailag biztonságos kísérletezési teret kell kialakítaniuk ahhoz, hogy az AI ne csupán egy drága kiegészítő legyen, hanem valódi teljesítménymultiplikátor. A tehetségmenedzsmentnek ki kell terjednie az AI-fluencia mérésére és fejlesztésére is.
