Az amerikai Munkaügyi Minisztérium (DOL) vizsgálatot zárt le egy tennessee-i vállalkozó ügyében, és a megállapítások kellemetlenek: a cég éveken át rosszul számította a túlóradíjat. A hiba lényege az, hogy a munkáltató nem foglalta bele a nem diszkrecionális bónuszokat az ún. „regular rate of pay" számításába – márpedig az FLSA (Fair Labor Standards Act) ezt egyértelműen előírja. Az eredmény: 1666 órabéres dolgozó összesen 1,73 millió dollárnyi elmaradt bért kap vissza.
A nem diszkrecionális bónusz olyan juttatás, amelyre a munkavállaló előre meghatározott feltételek teljesítése esetén jogosult – például termelékenységi bónusz vagy megjelenési jutalom. Ezeket az összegeket be kell számítani a túlóra alapjába, mielőtt az 1,5-szeres szorzót alkalmazzák. Sokan tévesen kezelik ezeket a bónuszokat úgy, mintha különálló juttatások lennének, amelyek nem befolyásolják a túlórakalkulációt – ez a félreértés rendkívül drága lehet.
A HR- és bérszámfejtési csapatoknak érdemes most elvégezni egy gyors belső auditot: minden rendszeresen kifizetett bónusnál meg kell vizsgálni, hogy diszkrecionális-e vagy sem, és ha nem az, akkor bekerül-e a rendes bérszámításba. Ez különösen fontos az órabéres, nem mentesített munkavállalóknál. Egy ilyen audit nem tart sokáig – egy hatósági vizsgálat viszont annál tovább, és az ára is más.
