Az AI munkatermelékenységre gyakorolt hatásáról szóló vita egy új fordulathoz érkezett. Friss adatok szerint a munkavállalók ugyan kevesebbet dolgoznak bizonyos rutinfeladatokon, de egyre több időt töltenek azzal, hogy ellenőrzik, javítják és validálják az AI által generált eredményeket. A nettó hatás korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy azt a technológiai optimisták ígérték.
A jelenség mögött egy strukturális probléma húzódik: az AI jól kezeli az ismétlődő, jól definiált feladatokat, de az emberi ítélőképességet igénylő, kontextusfüggő munkát nem tudja megbízhatóan elvégezni. Ráadásul az ellenőrzési feladat új típusú kognitív terhet ró a dolgozókra – és ezt sokan nem anticipálták a bevezetéskor. Az SAP, a HiBob és más HR-tech szereplők platformjain is egyre több eszköz jelenik meg, amely ezt az emberi felügyeleti réteget próbálja támogatni.
HR-szemszögből ez egyértelmű tanulság: az AI bevezetése nem automatikusan egyenlő a hatékonyságnöveléssel. A szervezeteknek át kell gondolniuk, hogyan mérik a produktivitást AI-környezetben, milyen kompetenciákra van szükség az AI-kimenet értékeléséhez, és hogyan kommunikálják ezeket az elvárásokat a munkavállalók felé. A technológia csak akkor hoz valódi értéket, ha a szervezeti kultúra és a folyamatok is felkészültek rá.
