A szervezeti hatalom klasszikus értelmezése a pozícióhoz kötődik – aki magasabban ül, az dönt. Chris Lipp, a Tulane Egyetem oktatója és kutatója azonban egy másik logikát képvisel: a személyes hatalom nem a titulus függvénye, hanem olyan kompetencia, amelyet bárki tudatosan fejleszthet, függetlenül attól, hol áll az orgcharton.
Lipp szerint a személyes hatalom három pilléren nyugszik: hitelesség, kapcsolati tőke és kommunikációs magabiztosság. Azok a vezetők, akik ezeket tudatosan építik, képesek befolyást gyakorolni felfelé, oldalirányban és lefelé is a szervezetben. A kutatás azt is kiemeli, hogy a valódi hatás nem az utasításból, hanem az inspirációból fakad – és ezt a dinamikát a szervezeti kultúra vagy erősíti, vagy elfojtja.
HR-szempontból ez az üzenet különösen fontos: a tehetségmenedzsment programoknak nem elég technikai készségeket fejleszteni. Ha a szervezet azt akarja, hogy a munkatársak proaktívan vállaljanak felelősséget és kezdeményezzenek, akkor a személyes hatalom fejlesztéséhez is biztosítani kell a teret és az eszközöket. A pszichológiai biztonság megteremtése ebben kulcsszerepet játszik.
