A brit munkaerőpiac egy furcsa paradoxonban ragadt: se nem pörög, se nem áll meg teljesen. A szakértők „alacsony fokozatos" üzemmódnak nevezik ezt az állapotot, amelyben az álláshirdetések száma stagnál, a munkavállalói mobilitás lelassult, a munkáltatók pedig hajlamosak azt hinni, hogy most ráérnek dönteni. Ez a feltételezés azonban veszélyes csapdát rejt magában.
A lassabb piac nem egyenlő a passzív tehetséggel. A valóban keresett szakemberek – technológiai, pénzügyi, HR-es területeken egyaránt – ma is aktívan mérlegelik lehetőségeiket, csak diszkrétebben teszik. A toborzási adatok azt mutatják, hogy a top jelöltek átlagos „elérhetőségi ablaka" egyre rövidebb: aki ma kap egy ajánlatot, az 48-72 órán belül dönt. A lassú belső folyamatok, a sok körös interjúk és a bizonytalan kommunikáció szinte garantáltan kizárják a céget a versenyfutásból.
HR-szempontból ez egyértelmű üzenet: a tehetségmenedzsment nem luxus a jó időkre, hanem folyamatos befektetés. A rugalmas és gyors toborzási folyamat, az erős munkáltatói márka és a proaktív jelöltélmény most nem előny – hanem minimum elvárás. Aki alacsony fokozatban vezet, az is tud kanyart téveszteni.
