Szingapúrban a munkaadók egyre nehezebben töltik be nyitott pozícióikat – de nem azért, mert nincs elég jelölt. Egy új jelentés rámutat: a legnagyobb probléma a készség-eltérés, vagyis az, hogy a munkakeresők tudása és a munkáltatók igényei között egyre szélesebb szakadék tátong. Ez lassítja a toborzást, növeli a költségeket, és hosszú távon rontja a vállalati versenyképességet.
A felmérés adatai szerint a szingapúri munkáltatók több mint fele jelzi, hogy a jelöltek technikai és digitális kompetenciái elmaradnak az elvártoktól. Különösen érintett az egészségügyi, a pénzügyi és a technológiai szektor, ahol az AI és az adatelemzés iránti igény robbanásszerűen nőtt, de a képzési rendszer nem tudott lépést tartani. A soft skillek terén is hasonló a helyzet: kommunikáció, alkalmazkodóképesség és kritikus gondolkodás hiányát jelzik a HR-vezetők.
HR-szempontból a skills mismatch nem toborzási probléma – hanem tanulás és fejlesztés (L&D) stratégiai kérdés. Azok a szervezetek, amelyek saját belső képzési programokat építenek, és aktívan együttműködnek oktatási intézményekkel, hosszú távon előnybe kerülnek. A tehetségmenedzsment jövője nem az, hogy megtaláljuk a tökéletes jelöltet – hanem az, hogy megteremtjük a feltételeket, ahol a jelöltek azzá válhatnak.
