A Schaeffler ipari csoport bejelentette, hogy az előre jelzett nagyszabású létszámleépítés enyhítése érdekében úgynevezett „szolidaritási hozzájárulást" vezet be – vagyis a munkavállalóktól bizonyos mértékű önkéntes bérengedményt vár el. A lépés célja, hogy a munkahelyek egy részét megmentsék ahelyett, hogy a teljes kiigazítási terhet elbocsátásokkal oldják meg. Ez az Európában egyre terjedő megközelítés komoly munkajogi kérdéseket vet fel.
Dr. Sebastian Naber ügyvéd részletesen elemzi, milyen jogi keretben valósítható meg egy ilyen megállapodás. A német munkajog szerint a munkáltató egyoldalúan nem csökkentheti a bért – ehhez a munkavállalók egyéni beleegyezése vagy kollektív szerződés szükséges. Az önkéntesség elve alapvető: ha a nyomásgyakorlás bármilyen formában bizonyítható, a megállapodás megtámadható. Ráadásul a bérengedmény hatással van a leendő munkanélküli-ellátás alapjára is, ami csökkentett juttatást eredményezhet egy esetleges jövőbeli elbocsátás esetén – ezt a munkavállalóknak tudniuk kell, mielőtt aláírnak.
HR-szemszögből a Schaeffler-eset fontos precedens. Egy ilyen intézkedés csak akkor fenntartható, ha a kommunikáció átlátható, a döntési folyamat valóban önkéntes, és a munkavállalók teljes körű tájékoztatást kapnak a jogi és pénzügyi következményekről. A pszichológiai biztonság és a bizalom itt nem soft skill kérdés – hanem a jogi érvényesség feltétele. A HR-nek kulcsszerepet kell vállalnia abban, hogy a folyamat etikus és jogszerű keretek között zajljon.
