Barbie és Ken kora véget ért – legalábbis papíron. A valóságban azonban a nemi szerepekről szóló mélyen rögzült feltételezések tovább élnek a szervezeti kultúrában, csak kevésbé láthatóan. Hannah Cooper szerint az igazi probléma nem az explicit diszkrimináció, hanem az a sok apró, tudattalan döntés, amelyek összeadódva komoly karrierkorlátokat építenek fel a nők elé.
A jelenség több szinten is tetten érhető. Az anyaság és a gondoskodói szerep automatikus összekapcsolása csökkenti a nők szakmai megítélését előléptetési helyzetekben. Az asszertív férfit erősnek látják, az asszertív nőt nehéznek – ugyanaz a viselkedés eltérő értékelést kap. A teljesítményértékelésekben más szavakat használnak férfi és női kollégákra, és ez az adatokban is kimutatható.
HR-oldalról az első lépés az adatok megszerzése: ki kap előléptetést, milyen megfogalmazások jelennek meg az értékelésekben, kik ülnek a döntési pozíciókban? A strukturált interjúk, a kalibrációs folyamatok és a tudatos nyelvhasználat nem varázsolják el a problémát, de csökkentik az elfogultság mozgásterét. A szervezeti kultúra változása lassú – de a tudatosság az egyetlen kiindulópont.
