Egy látszólag ártatlan kérdés söpört végig a közösségi médián: vajon kizárható-e egy jelölt azért, mert jeges kávét rendel egy állásinterjún? A vita megosztotta az embereket, de ami igazán érdekes, az nem a kávé hőmérséklete – hanem az, hogy mennyi interjúztató ismerte fel magát abban a szerepben, aki tudattalanul hasonló szempontok alapján ítél.
A jelenség neve a toborzásban: proxy assessment, vagyis amikor egy nem releváns viselkedést vagy preferenciát valaki valamilyen mélyebb tulajdonság jelzéseként értékel. Az ilyen informális „szűrők" ritkán kerülnek be a kiválasztási kritériumok közé hivatalosan, mégis befolyásolják a döntéseket. Kutatások rendre megerősítik, hogy a strukturálatlan interjúk különösen ki vannak téve ennek a torzításnak, és épp ezért adnak gyenge előrejelzést a tényleges munkahelyi teljesítményre.
HR-szemszögből az eset egy egyszerű, de fontos kérdést tesz fel minden toborzónak és vezetőnek: mire értékelsz valójában? Ha a kiválasztási folyamat nem épül strukturált, kompetenciaalapú szempontrendszerre, akkor a személyes ízlés – legyen az kávé, öltözék vagy kommunikációs stílus – könnyen becsúszik a döntésbe. A megoldás nem a jeges kávé betiltása, hanem annak tudatosítása, hogy mit mér valójában az interjú, és miért.
