A munkavállalói egészség támogatása régóta szerepel a HR-es prioritási listák élén, mégis a legtöbb szervezet reaktív módon működik: akkor lép, amikor a baj már megtörtént. Az egészségügyi programok többsége akkor indul be, amikor a munkavállaló már beteg, kiégett vagy táppénzen van – holott a korai jelzések sokkal korábban megjelennek.
A szakértők szerint a HR-esek kulcsszerepet játszhatnak a megelőzésben, ha felismerik az egészségromlás korai indikátorait: a teljesítménycsökkenést, a fokozott hiányzásokat vagy a csökkent elköteleződést. A szervezetek, amelyek időben lépnek, jelentősen csökkenthetik a hosszú távú táppénzes napok számát és a fluktuációból eredő költségeket. A korai beavatkozás tehát nem csupán humánus döntés, hanem üzleti racionalitás is.
HR-szemszögből ez azt jelenti, hogy a wellbeing-stratégiákat érdemes megelőző logikára építeni. A vezetők rendszeres check-injei, az anonim mentális egészségi felmérések és a könnyen elérhető támogatási csatornák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkavállalók ne csak krízishelyzetben forduljanak segítségért. A leghatékonyabb HR-csapatok ma már nem tűzoltók, hanem megelőző egészségügyi partnerek.
