A technológia gyorsabban fejlődik, mint valaha, és a szervezetek egyre nehezebben tartanak lépést. A DeVry University harmadik éves upskilling-jelentése rámutat egy régóta fennálló, de ritkán kimondott problémára: a munkáltatók és a munkavállalók gyökeresen másképp látják, mennyire hatékony a vállalati készségfejlesztés.
A kutatás szerint a munkáltatók többsége úgy véli, hogy megfelelő lehetőségeket biztosít a továbbképzésre. A munkavállalók ezzel szemben úgy érzik, nem kapnak elegendő támogatást a releváns készségek megszerzéséhez. Ez az úgynevezett „csendes standoff" — egy néma patthelyzet, amelyben mindenki vár, de senki sem lép. A jelentés négy kulcsterületet azonosít, ahol a szervezetek konkrét lépésekkel törhetik meg ezt az állapotot: a tanulási igények aktív felmérése, személyre szabott fejlesztési utak kialakítása, a tanulás munkaidőbe integrálása és a vezetői szerepvállalás erősítése.
A HR szakemberek számára ez az adatok szintjén is megfogható feladat. Az upskilling nem kommunikációs kérdés, hanem strukturális: ha a fejlesztési lehetőségek nem épülnek be a napi munkavégzésbe, a munkavállalók nem élnek velük. A tehetségmenedzsment jövője azon múlik, hogy a szervezetek képesek-e valódi tanulási kultúrát építeni — nem csak tanfolyamkatalógust kínálni.
