A legtöbb nagyvállalatnál a munkavállalói adatok tucatnyi különböző rendszerben szóródnak szét – a bérszámfejtéstől a teljesítménymenedzsment-platformokig, a toborzószoftverektől a képzési adatbázisokig. Ez a fragmentáció nem csupán technikai kellemetlenség: friss elemzések szerint a széttagolt tehetségadatok kezelése a teljes bérköltség közel 3%-át emészti fel felesleges adminisztrációban, duplikált folyamatokban és hibás döntésekből fakadó veszteségekben.
Az adatszilók problémája elsősorban abból ered, hogy a vállalatok évek alatt rétegenként építették fel IT-rendszereiket, és az integrációra sokáig senki sem fordított kellő figyelmet. A HR-csapatok rengeteg időt töltenek azzal, hogy manuálisan egyeztetik az egymásnak ellentmondó adatokat, ahelyett hogy stratégiai döntéseket hoznának. Egy közepes méretű, 5000 fős szervezetnél ez évi több száz millió forintnyi rejtett költséget jelenthet – miközben a vezetők pontatlan képet kapnak a szervezet valódi állapotáról.
HR-szemszögből ez az egyik legkevésbé látványos, mégis az egyik legdrágább probléma. A megoldás nem feltétlenül egyetlen szuperplatform bevezetése – sokszor elegendő egy jól megtervezett adatintegráció és egyértelmű adatgazdálkodási felelősség kialakítása. Aki most fektet ebbe, stratégiai előnyre tesz szert: gyorsabb döntések, pontosabb tehetségmenedzsment és valós megtakarítások várhatók.
