Néhány vezető HR-szakember – köztük több Chief People Officer – nyíltan megosztotta, milyen az apai szerepet egyeztetni egy olyan karrierrel, amely mások munkavállalói élményéért felelős. Az iskolai előadókon való részvétel, a sürgős meetingek és a gyerekek igényei között feszülő dilemmák mindennaposak – és sokszor épp azok küzdenek velük a legjobban, akik a munka-magánélet egyensúlyáról politikákat írnak.
A megszólalók egyöntetűen hangsúlyozták: a határok kijelölése nem gyengeség, hanem tudatos döntés. Többen elmesélték, hogy fontos pillanatokkor – ballagás, iskolai darab, beteg gyerek – egyszerűen kikapcsolták a telefont, és ezt nem bánták meg. Mások arról számoltak be, hogy a szervezeti kultúra még mindig nem teszi igazán lehetővé a férfiak számára, hogy hangosan válasszák a családot a munka elé.
HR-szemszögből ez a beszélgetés különösen fontos: ha a szakma vezetői sem tudnak modellt mutatni az egészséges határokból, nehéz elvárni, hogy a szervezeti kultúra valóban befogadó legyen. A pszichológiai biztonság és a rugalmas munkavégzés nem csupán anyáknak szól – az apaságot is láthatóvá kell tenni a munkahelyen ahhoz, hogy a valódi egyensúly ne csak szlogen maradjon.
