Minden szervezetnek vannak szabályzatai – de a legtöbb policy csendben megbukik azon, ahogyan egy vezető egy nehéz pillanatban reagál. Amikor egy munkavállaló megkérdezi, miért keres kevesebbet a kollégájánál, vagy jelzi, hogy valaki kényelmetlenné tette számára a munkahelyi légkört, a vezető válasza azonnal megmutatja, mennyit ér a szervezet kultúrája a valóságban.
Ezek a helyzetek nem ritkák és nem kiszámíthatatlanok – mégis a legtöbb vezető felkészületlenül érkezik hozzájuk. Kutatások igazolják, hogy a munkavállalók döntő többsége a közvetlen vezetőjével való interakción keresztül tapasztalja meg a szervezeti értékeket, nem a belső kommunikációs anyagokon keresztül. Egy rosszul kezelt bérkérdés, egy félresöpört panasz vagy egy elutasított rugalmassági kérelem nemcsak az érintett munkavállalót érinti – hanem az egész csapat bizalmát megrendítheti.
HR-szempontból a megoldás nem több szabályzat írása, hanem a vezetők szisztematikus felkészítése. A pszichológiai biztonság megteremtése, a nehéz beszélgetések kezelése és a munkavállalói élmény tudatos alakítása mind olyan kompetenciák, amelyeket fejleszteni kell – nem elég elvárni. A HR akkor teszi a legtöbbet, ha nem csak szabályokat alkot, hanem azokat a döntési helyzeteket is modellezi, amelyekben a vezetők naponta mozognak.
