Egy új német tanulmány kellemetlen igazságot tár fel: a munkavállalók kétharmada találkozik szexizmussal a munkahelyén, legyen szó megjegyzésekről, kizárásról vagy nyílt diszkriminációról. A probléma mégsem látszik a felszínen – a bejelentések száma elenyésző, az esetek nagy része szó nélkül marad.
Az úgynevezett hétköznapi szexizmus különösen veszélyes, mert nehezen megfogható: egy rosszul időzített vicc, egy lekezelő megjegyzés, egy figyelmen kívül hagyott javaslat. Ezek önmagukban apróságnak tűnnek, összességükben azonban komolyan rombolják a munkahelyi légkört, az elköteleződést és a pszichológiai biztonságot. A kutatás szerint az érintett munkavállalók jelentős része nem hiszi, hogy a bejelentés bármit változtatna – ez önmagában is rendszerszintű problémára utal.
A HR nem ülhet tétlenül. Egyértelmű belső eljárásokra, névtelen bejelentési csatornákra és rendszeres vezetői tudatosítástréningekre van szükség. Nem elég szabályzatot írni – a szervezeti kultúrát kell úgy formálni, hogy az emberek merjenek szólni, és higgyenek abban, hogy a szó következménnyel jár. Ez nem csupán etikai kérdés: a pszichológiai biztonság hiánya közvetlen teljesítményveszteséget okoz.
