Szingapúrban 2024-2025-ben a leépítések száma a pandémia utáni legmagasabb szintre ugrott – és ezzel együtt megszaporodtak azok az esetek is, amikor az érintett munkavállalók nem kapják meg a nekik járó végkielégítést. A Munkaügyi Minisztérium (MOM) jelezte: nem nézi tétlenül a helyzetet, és további intézkedéseket fontolgat a visszaélések visszaszorítására.
Szingapúrban a végkielégítés jelenleg nem törvényi kötelezettség – a szabályozás ajánlás szintjén rögzíti a normákat, amelyektől a munkáltatók eltérhetnek. A MOM illetékese, Lau szerint a minisztérium egyelőre nem a kötelező jogszabályalkotás felé hajlik, hanem erősebb végrehajtási mechanizmusokban gondolkodik. Ugyanakkor a nyomás növekszik: a szakszervezetek és munkavállalói szervezetek egyértelmű jogszabályi garanciákat követelnek.
HR-szempontból ez a helyzet két kérdést tesz fel egyszerre. Egyrészt: mit jelent a munkáltatói felelősség, ha a szabályozás nem kötelező érvényű? Másrészt: hogyan kezeli egy szervezet a leépítéseket úgy, hogy a munkáltatói márka és a fennmaradó munkavállalók bizalma ne sérüljön? A végkielégítés kifizetése nem csupán jogi kérdés – a szervezeti kultúra és a hosszú távú reputáció szempontjából is kritikus döntés. Aki most spórol rajta, drágábban fizeti meg később.