A leépítési hullámok közepette egyre több munkavállaló szembesül azzal a dilemmával: elfogadja-e a törvényi végkielégítést, vagy vállalja a munkaügyi per kockázatát? A német munkajog § 1a KSchG paragrafusa lehetővé teszi a munkáltatóknak, hogy felmondás esetén végkielégítést ajánljanak fel azzal a feltétellel, hogy a munkavállaló nem indít pert. Az ügy azonban bonyolódik, ha a vezető szóban magasabb összeget ígér.
Két munkajogász rámutat: a szóbeli ígéretek önmagukban jogilag nem érvényesíthetők, ha azokat nem rögzítik írásban. A törvényi végkielégítés kiszámítható és gyors megoldást kínál, de lemondást jelent a vitatható felmondás megtámadásáról. A per ezzel szemben időigényes és bizonytalan kimenetelű, ugyanakkor magasabb kompenzációt eredményezhet – különösen, ha a felmondás szociálisan nem igazolható. A döntés tehát mindig egyéni mérlegelést igényel.
HR-szemszögből a restrukturálási folyamatok során kiemelten fontos a transzparens és következetes kommunikáció. Ha a HR-csapat és a közvetlen vezető eltérő üzeneteket ad a végkielégítésről, az nemcsak jogi kockázatot teremt, hanem súlyosan rombolja a szervezeti kultúrát és a bennmaradó munkavállalók bizalmát is. A cégeknek érdemes egységes, írásban is rögzített kommunikációs protokollt kialakítani minden leépítési helyzetre.