A szingapúri Legfelsőbb Bíróság a Poten & Partners ügyben hozott ítéletével egyértelművé tette: a munkaviszonyba épített lock-in időszak és a felmondási idő két különböző jogintézmény, és nem lehet az egyiket a másikra váltani. A felperes 1,7 millió szingapúri dollár értékű „felmondási idő megváltást" követelt a lock-in periódus fennmaradó időszakára – a bíróság ezt elutasította.
A lock-in záradék jellemzően azt rögzíti, hogy a munkavállaló egy meghatározott ideig nem mondhat fel – vagy ha mégis, kötbért fizet. Ez nem azonos a felmondási idővel, amelynek célja az átmenet kezelése, nem a munkaviszony fenntartásának kikényszerítése. A bíróság rámutatott: a két konstrukció eltérő célokat szolgál, ezért jogi következményeik sem moshatók egybe.
HR- és jogi szempontból az ítélet fontos figyelmeztetés: a munkaszerződésekben a lock-in és a felmondási idő rendelkezéseit precízen, egymástól elkülönítve kell megfogalmazni. Ha a két elem nincs világosan elhatárolva, a munkáltató kiszámíthatatlan jogi kockázatot vállal. A szingapúri döntés regionálisan is figyelmet érdemel – az ázsiai piacokon a tehetségmegtartás érdekében alkalmazott szerződéses kötések egyre inkább bírósági próba elé kerülnek.