A globális mobilitás egyre fontosabb stratégiai eszköz a multinacionális vállalatoknál, de a tényleges elfogadási arányok rendre elmaradnak a tervektől. Egy új, ázsiai fókuszú felmérés rámutatott: a munkavállalók nem csupán a logisztikai kihívások miatt haboznak – sokan egyenesen kételkednek abban, hogy munkáltatójuk HR-rendszerei és támogató kapacitása képes lesz ellátni őket egy külföldi kiküldetés alatt.
A kutatás szerint a megkérdezettek több mint fele aggódik amiatt, hogy a fogadó ország HR-folyamatai nem elég felkészültek: a bérszámfejtéstől a jogi megfelelésen át a karrierút-tervezésig komoly bizonytalanságot éreznek. Ez különösen igaz az ázsiai piacokra, ahol a szabályozási környezet gyorsan változik, és az egyes országok között óriási különbségek vannak a munkajogi és adózási rendszerekben.
HR-szemszögből ez éles visszajelzés: a globális mobilitási programok nem érnek sokat, ha a munkavállalói élmény a kihelyezés pillanatától fogva töredezett. Azok a szervezetek, amelyek valóban növelni akarják a külföldi ajánlatok elfogadási arányát, először a belső HR-kapacitásba kell hogy fektessenek – dedikált mobilitási szakemberekbe, átlátható folyamatokba és személyes kísérésbe. A magasabb juttatási csomag önmagában nem old meg bizalmi problémát.