A vállalatok évek óta halmozzák a digitális eszközöket: HR-platformok, kommunikációs appok, projektmenedzsment-szoftverek – mindegyik önmagában hasznos, együtt viszont áttekinthetetlenné teszik a munkavégzést. Ez az úgynevezett tech bloat jelensége, amely korábban inkább adminisztratív bosszúságként élt a szervezeti tudatban. Ma már azonban közvetlen kapcsolat mutatható ki az eszközzsúfoltság és a csökkent munkatermelékenység, végső soron a bevételi teljesítmény között.
A kutatások és vállalati esettanulmányok egyre inkább azt mutatják, hogy egy átlagos tudásmunkás napjának jelentős részét eszközváltásra, duplikált adatbevitelre és párhuzamos kommunikációs csatornák kezelésére fordítja. Az AI bevezetése önmagában nem old meg semmit, ha az alapul szolgáló folyamatok és rendszerek már kaotikusak – sőt, az automatizáció sokszor felerősíti a meglévő inefficienciákat, és új rétegeket ad a már amúgy is bonyolult tech-ökoszisztémához.
HR-szemszögből a technológiai portfolio tudatos karbantartása ma stratégiai feladat, nem IT-kérdés. A munkavállalói élmény szempontjából az eszközök száma és minősége közvetlen hatással van az elköteleződésre és a kognitív terhelésre. A HR-vezetőknek aktív szerepet kell vállalniuk az eszközök konszolidációjában, és a szervezeti kultúra részévé kell tenni a „kevesebb, de jobb" technológiai szemléletet.
