A legjobb szándékkal indított potenciálértékelési folyamatok is csapdává válhatnak, ha az alapfogalmakat nem tisztázzák előre. A Talent Management elemzése rávilágít: amikor egy szervezet nem definiálja egyértelműen, mit ért „vezetői potenciál" alatt, a döntéshozók – tudattalanul is – a saját képükre formálják az ideális jelöltet. Az eredmény: a hasonlóság alapján választunk, nem a valódi képességek alapján.
A kutatások és gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a strukturálatlan potenciálértékelés erősíti a homogenitást a vezetői utánpótlásban. Az extrovertált, magabiztosan kommunikáló, a domináns kultúrának megfelelő jelöltek előnybe kerülnek – függetlenül attól, hogy valóban jobb vezetők lennének-e. A diversity és inclusion elvei papíron maradnak, ha a tehetség-pipeline maga szűrőként működik.
HR-szempontból a megoldás strukturált keretrendszer kialakítása: mérhető, viselkedésalapú kritériumok, amelyek a jövőbeli szerepkörökhöz kötöttek, nem az aktuális teljesítményhez vagy személyiségjegyekhez. A kalibrációs folyamatokban a tudatos előítélet-kezelés és a keresztfunkcionális szempontok beépítése elengedhetetlen. Aki most fekteti le a potenciálértékelés alapjait, az a következő 5 év vezetői kultúráját formálja meg.