Egy friss brit felmérés aggasztó képet fest a munkavédelmi kultúráról: a megkérdezett HR-szakemberek több mint fele úgy véli, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság pusztán adminisztratív kötelezettség, nem tényleges szervezeti érték. A kutatás nem csupán attitűdbeli problémát tár fel, hanem egy rendszerszintű hibát is: a sérülések elhallgatásának elterjedt gyakorlatát.
Az adatok szerint a munkavállalók jelentős hányada nem jelenti be a munkahelyi baleseteket — vagy azért, mert fél a következményektől, vagy mert nem bízik abban, hogy bármi is változna. A pénzügyi teher így egyedül a sérültekre hárul: táppénz, kezelési költségek, kiesett jövedelem. A vállalatok ezzel nemcsak morálisan, de jogilag is kockázatos területre merészkednek, hiszen az el nem jelentett incidensek komoly megfelelési problémákat okozhatnak.
HR-szemszögből ez az eredmény egyértelmű jelzés: a pszichológiai biztonság és a valódi munkavédelmi kultúra megteremtése nem opcionális. Ha a munkavállalók nem mernek szólni, az nemcsak egyéni tragédia, hanem szervezeti kockázat is. A HR-csapatoknak érdemes felülvizsgálni a belső bejelentési folyamatokat, megerősíteni a bizalmat, és a munkavédelmet valódi stratégiai prioritásként kezelni — nem pedig pipálnivaló feladatként.
