Három egymást követő év adatait összegezte az Ultimate Resilience 2026-os HR Mental Wellbeing Reportja – és az eredmény nem meglepő, de annál fontosabb. A HR-szakemberek mentális egészsége szisztematikusan rosszabb, mint a szervezetek többi dolgozójáé, miközben ők azok, akiknek feladata lenne a munkavállalói jóllét támogatása. Ez a paradoxon évek óta látható, de most először áll mögötte háromévnyi longitudinális adat.
A riport szerzői, dr. Jo Burrell és dr. Felicity Baker részletesen bemutatják, hogy a HR-esek különösen ki vannak téve az érzelmi kimerülésnek, a szerepkonfliktusnak és a szervezeti elszigeteltségnek. Sokan érzik úgy, hogy ők mindenkit támogatnak, de őket senki nem támogatja. Az adatok szerint a legveszélyeztetettebb csoportok az egyedül dolgozó HR-generalisták és a középvezetői szinten ragadt HR business partnerek. A szerzők öt gyakorlati stratégiát azonosítanak: pszichológiai biztonság megteremtése a HR-csapaton belül, rendszeres szupervízió, világos szerephatárok, peer-support hálózatok és vezető általi elismerés.
HR-szemszögből ez a kutatás kemény visszakérdezés a szervezeteknek: hogyan gondoskodnak azokról, akik másokról gondoskodnak? A munkavállalói élmény nem lehet teljes, ha a HR-csapat kiég. Aki komolyan veszi a szervezeti kultúrát és a pszichológiai biztonságot, annak a saját HR-csapatán kell elkezdenie – nem utolsósorban azért, mert a kiégett HR-es nem tud hatékony támogatást nyújtani senkinek.
